"Hazugság, mit tartanak közönségesen, hogy házasságban megszűnik a szerelem! Én most is oly forrón, oly lángolón szeretem feleségemet, mint hajdanában nőtlen koromban, pedig már egy hét múlva két hete lesz, hogy megházasodtam."

Petőfi Sándor

Ez már a tizenegyedik, és mindezidáig csak kerülgettem a témát, mint macska a forró kását. Mindazonáltal ahhoz, hogy megágyazzunk azoknak a történeteknek, amikkel szeretnélek elkápráztatni benneteket,  és amelyek az alapfokú "Szexistennő-képzés" törzsanyagához tartoznak, muszáj átevickélnünk az "Intimitás megléte (vagy hiánya)" fejezeten.

A téma már önmagában is gáz, én sem szívesen beszélek róla. Mert valljuk be, tele vagyunk bűntudattal, szorongással, amikor ott tartunk egy párkapcsolatban, hogy egy fél üveg vodka szopogatása mellett be merjük vallani, hogy ez bizony már nem a régi. Keressük a hibát magunkban (jobb esetben), vagy hárítunk, és a másikra kenünk mindent. Mert kikopott, valahol útközben elveszett. Legegyszerűbb, ha azzal magyarázzuk, hogy az intimitásnak a hétköznapok mókuskerekétől hányingere támadt, és huss, letiplizett. Mert kevés az időnk, mert itt bőg a gyerek, később már nem bőg, de még itt van, aztán már itt sincs, de akkor meg már minek.

Csajok! (Most megpróbállak felrázni benneteket.) Márpedig aktív és rendszeres szexuális élet nélkül nem Nő a Nő. (Ahogy a Férfi sem Férfi...ezen rágódjatok egy kicsit!).

Béta verzió: ha heti 4-5 orgazmus alá adjátok, azt olybá veszem, hogy feladtátok. (Ld. 10.) Ha krónikus pasi hiány lép fel, akkor muszáj bekapcsolnia a szünetmentesnek: elő a vibrátorokkal!

Ti nem voltatok még úgy, hogy sehol egy épkézláb pasi, hiába minden fortély, aztán valami megmagyarázhatatlan dolog történik, és hirtelen hárman is ott döngicsélnek körülöttetek?

Kémia némi etológiai beütéssel.

Előfordult netán veletek is, hogy a hőn áhított hímnemű csak azután kacsintott rátok veszélyes ragadozó-pillái alól, miután a szomszéd csávóval - hároméves könyörgés után - végre elhaladtál a Csillagok háborúja Isten tudja hányadik (és netudjátokmegmilyenunalmas)  részére?

Tisztán biokémia.

Kémia (feromonok) - biokémia (hormonháztartás) - győzelemérzés (endorfin-felszabadulás). Na. Megmondtam, hogy nem értek hozzá, úgyhogy inkább tanítom.

Vannak nők, akik olyan kisugárzással rendelkeznek, hogy hátrahőköl tőlük az egész 7-es busz, ha felszállnak. Nevezzük 1.A csoportnak. És olyanok is, akik csak hangos hisztériával tudják magukra felhívni a másik nem figyelmét. Nevezzük simán B-kategóriának. Na. Azt akarom, hogy ti mind 1.A kategóriások legyetek! Függetlenül a korotoktól, a testi fogyatékaitoktól, a narancsbőrötöktől, a ráncaitoktól, a tokátoktól, az unokáitok számától, és még sorolhatnám.

Bréking: rossz hír következik. Ahhoz, hogy megszakítás nélkül a szimpatikusabb csoport tagjai lehessetek, tevőlegesen hozzá kell járulni a klubtagság fenntartásához. Rendben vagy magaddal, az önbizalmad ok, szexi a megjelenésed (nőnek nézel ki!), és tájfunjellegű a kisugárzásod. Ennek hátterében gyakran egyetlen szám, az egy napra jutó orgazmusaid száma áll. Sorolom a tennivalókat:

1. Nézz körül, hogy nem futkorászik-e körülötted egy pasi álló farokkal? (Most elnézően mosolyogtok, de könyörgöm, nézzetek még egyszer körül. A potens palik ugyanis kihalóban vannak.) Ha mégiscsak feltűnik valaki a láthatáron, aki néha alig fér el a gatyájában, azt a pasit értékelni kell. Még ha 25 éve ott lebzsel, zsémbel, parancsolgat, fontoskodik is a családodban, és úgy hívják hivatalosan, hogy "férj". Csajok!!! A jó szexnek nincs alternatívája. Ha annak az az ára, hogy néha el kell engedni a fületek mellett a hülyeségeit, hát én mondom, megéri. Az ilyen nagyfiúk általában zsarnok, türelmetlen, nagy hangú oroszlánok. Ám csak annyit kell elérni náluk, hogy hanyatt vessék magukat, mint a kiscicák, és hagyják végigpuszilgatni a pocakjukat.

2. Körülnéztél, tényleg nincsen. Ez szívás. Ugyanis sokkal melósabb megtalálni az alkalmas hímet, mint megbocsátani neki egy-két sértő kijelentését. Itt komplexebb terv kell. Először is: nem rohanunk a tükör elé, nem mondogatjuk, hogy mennyire szeretjük magunkat és a testünket, miközben a szívinfarktus kerülget az úszógumink láttán. Nem sanyargatjuk magunkat 0 kalóriás diétával. Kidobjuk az ötszörös nagyítású kozmetikai tükröt.

Ami nálam bejön: új frizura, új ékszerek, új design. Kis piálgatás a barinőkkel, aztán önsajnálat befejez, és nekikezd (huszonötödszörre) az Új Életnek. Betérek egy szexshopba, és alaposan körülnézek. Bevásárolok, mert a shoppingolás amúgy is nyugtatóan hat rám, mintegy ránckisimító hatással rendelkezik. Masszázs (miközben megnézem a masszőr fenekét). Wellnes (koedukált). Önkényeztetés. Körülnézek a neten, milyen a felhozatal férfi pornósztárokból. (Általában brutális, sok jóra ne számítsatok, mert akkora szuperbránerekkel nem tudnátok úgysem mit kezdeni. Viszont akad néha egy-egy üdítő kivétel.) Elengedem a fantáziámat és bekapcsolom a Lelo márkájú "házizümmögőt". Mindenkire mosolygok, és minden pasihoz van egy-két jó szavam. Flörtölök a postással (egyenruha-fétis), a pincérrel és a rendőrökkel, csak hogy formában maradjak. Elmegyek egy Frenák előadásra (okt. 25.) és kigyönyörködöm magam a férfitáncosokban. És ha bulizni megyek, a legbódítóbb parfümöm mellé használok egy pöttyet a hüvelyváladékomból is. Csak diszkréten, és csakis a fülem mögé. (Lehet fújjjolni, undorítózni, de működik.)

Egy hét- tíz nap  és garantált a győzelem. A következő időszak sajna arról szól, hogy a kiszelektált "B" kategóriás hímegyedeknek elmagyarázd, hogy te már foglalt vagy.

3. Vészmegoldás: veszel egy pasit magadnak. Itt az a lényeg, hogy nem szabad spórolni, ne te legyél az "ingyenkurva", mert akkor nem lehetnek speciális igényeid. Áldozni kell rá, de akkor legalább Te mondhatod meg, hogy mit, mikor és hová. Ja! És hányszor!

Vissza az elejéhez: a fenti felsorolásból világosan kitűnik, hogy az 1. megoldás a legkézenfekvőbb és a legolcsóbb. Ám ezzel együtt a legmacerásabb is. Mert 25 év után annyi meggondolatlan elszólás, elfelejtett szülinap és házassági évforduló, hangos szóváltás, keserű pillanat emléke kísért, hogy szinte visszafordíthatatlannak tűnhet a vélt és valós sérelmek tovahalmozásának folyamata.

Arról nem beszélve, hogy a populáció egyes hím példányai eleve menekülnek az intimitás visszaállítása elől, mert mittudomén, nem vagyok a helyükben. Ott automatikusan felmerül a délibáb-effektus lehetősége, azaz hogy talán soha nem is volt meg igazán az a bizonyos tuti-intim kapocs. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy egy utolsó próbálkozást mindenképpen megér, főleg, ha a partner nem teljesen elzárkózó, sőt valamiféle rendszerességgel történik is néha valami a paplan alatt. (Na és majd akkor jöhetnek a későbbiekben közreadandó káprázatos praktikáim!)

Egy jól működő szexuális kapcsolathoz (általában!) ketten kelletek, és a problémák nagy valószínűséggel két különböző forrásból erednek: ismerjük-e a saját és a partnerünk alapvető elvárásait ezen a téren, és tudunk-e azokra megfelelő formában „válaszolni”? A másik pedig: ha saját magunk előtt is titkoljuk a belső világunk történéseit, vajon fel tudjuk-e tárni a legbelső érzéseimet valaki más előtt?

Nyugi Csajok, nem hagylak magatokra benneteket ezen kérdések megválaszolásával. De most úgy érzem, hogy jól jöhet egy kis idő, hogy kibogozhassátok a saját motivációitokat, hogy eltöprengjetek a jelenlegi élethelyzeteteken. Vegyétek elő bátran a konyhai mérleget: nem!!! Nem ráállni!!! Pakoljátok inkább az egyik serpenyőjébe azokat az érveket, amik az 1. variáció mellett szólnak, a másik serpenyőbe pedig azokat a lehetséges következményeket, amelyek azzal járnak, ha kihagyjátok ezt a ziccert.

Üdv: Skatt 

"Kizárólag-szigorúan-esküdjetek csak csajoknak" minősítéssel, mert olyan évezredes titokról rántom le a leplet, ami házasságok ezreit hozhatja rendbe, viszont a leggyakrabban alkalmazott elhárító érvet veszi ki nőtársaim szájából, miszerint "Kérlek most hagyjál, fáj a fejem..."

Kezdem az elején.

Hát Csajok! Ahogy engem elkapott ez a nyavalya, az halálos volt. Fájt a fejem, orrom csöpögött, eldugult, kapart, és a kedvem olyan, de olyan mélyen a bányászbéka popsija környékén volt, hogy írni sem volt kedvem. Illetve kedvem az még csak-csak, ihlet meg a fasorban.

Az agendámban pirossal körbekarikázva egy viszonylag fontos találkozó időpontja, amit augusztus eleje óta tologattunk, de azt is lemondtam. Belenéztem egy körülöttem ólálkodó tükörbe, és elájultam. Mert szép szín a zöld, de nem ez az árnyalat (Pantone 390, szemek körül Pantone 153, barna karikák). Tudjátok nyilván, hogy vannak barátságok, amik akármilyen szarul is nézel ki, kibírják. Na, ez nem az volt, úgyhogy elegánsan behazudtam valami átlátszót, és kúráltam magam ezerrel.

És természetesen kerestem a tudományos megoldást arra, hogy legközelebb hogyan ne kerüljek ugyanebbe a szituba (immunrendszer erősítés), vagy ha már elkapott, mert valaki kedvesen az orcámba tüsszentett, akkor miképp tudom minimalizálni a károkat.

Alaptermészetemből fakadóan olyan vagyok, mint egy bulldog. Ezt a hasonlatot a "kislányom" mondta kedvesen, de tényleg. Az ő olvasatában a "kedves arcú" kutyus állhatatosságot, kitartást és egy csipetnyi agressziót jelképez. Ergo, ez egy bók.

Nos, addig keresgéltem a neten, kutattam a gyógymódok között, míg megleltem az "Igazit"! Én hiszek a C-vitaminban, a kalapkúrában, a mézben és a mézes pálinkában, de ha tudományos érvek szólnak amellett, hogy betegen is szexelni kell, hát én inkább ez utóbbit választom. Most figyuzzatok:

"A Duke Egyetem egyik tanulmánya szerint azok az emberek, akiknek évente legalább 200 orgazmusuk van, jobb egészségi állapotnak örvendenek az átlagnál, és legalább hat évvel néznek ki fiatalabbnak, mit társaik. A "megfiatalodás" nem függ össze sem a nemmel, sem pedig a tényleges korral, az egészségi állapotban beállt javulás pedig klinikailag igazolható."

Hát nem maga a tökély? Hát nem erre a bűntudatoldó, felelősségelhárító mondatra várunk évek óta? Hát az orvos mondta... Nincs is kedvem hozzá, de tudjátok, muszáj...

A cikk szerint az orgazmus ugyanis az életenergia egyik forrása: mivel endorfin-felszabadulással jár, oldja a stresszt, erősíti az immunrendszert, és az élet szinte minden területére jótékony hatást gyakorol. Képes a fejfájás csökkentésére, a megfázás és más betegségek tüneteinek javítására. Ennélfogva minél több orgazmust élünk át, annál erősebbé válik a szervezetünk, különösen, ha tudatosan immunerősítésre használjuk a gyönyört.

Királyságos überkirály!!!

"Gyakran gondolunk úgy az orgazmusra - folytatódik a tudományos levezetés -, mint aminek előidézéséhez "kedv, ráhangolódás" szükséges, ergo nem megy parancsra. De mi történne, ha fejfájás, nátha vagy éppen reumatikus fájdalmak kezelésére, terápiaszerűen alkalmaznánk?"

Nanáááááá!!! Nem mondom, elég szokatlan módja az alternatív gyógyításnak, ugyanakkor bizonyára nem teszünk vele rosszat, Csajok. Gyors számolásba kezdtem: 200 orgazmus évente annyit jelent, mint 3,85 (majdnem 4) hetente. Menni fog.

Jóóó, tudom. Míg egyesek el sem tudják képzelni, hogy miként fogják teljesíteni, mások rávágják, hogy hiszen ez kevés! Úgy vélem, hogy mi, nők ugyanakkor előnyben vagyunk a férfiakkal szemben; ha elég gyakorlottan állunk a témához, egy alkalommal letudható akár az egész heti adag. A pasik viszont orrba-szájba maszturbálnak (bocsi a képzavarért), úgyhogy ne aggódjatok!

A tamáskodók leszerelése érdekében még annyit tennék hozzá, hogy az orgazmusaink száma teljesen független attól, hogy párkapcsolatban élünk-e, vagy sem. Mert mindenki maga felelős a maga gyönyöréért... Kérem, nézzünk már körül egy jobb szexshopban (álruha, paróka, napszemüveg), és vizsgálódjunk kedvünkre. Olyan hiperkütyük léteznek már, amik bőven meghaladják egyik-másik hímnemű képességeit. És egy minőségi szerszám beszerzésére ritkán adódik a mostaninál jobb alkalom:

1) a Skatt megmondta,

2) "Nem akarlak megfertőzni az influenzával, Drágám!"

3) "Csak hogy teljesíteni tudjuk a négyet..."

A fenti tudományos értekezésnek a legnagyobb hátulütője viszont az, hogy a továbbiakban nem hivatkozhatunk a fejfájásunkra. "Tényleg fáj, Drágám? Akkor mulasszuk el talán egy kiadós aktussal… Tudod, endorfin..."

Búcsúzóul annyit, hogy a közelmúltban egy frissen facsart gyümölcs-csoda mellett elbeszélgettem egy fiatalemberrel. Személyesen akkor találkoztunk először, és hamar a korunkra terelődött a szó. Nyilván csak kivételesen udvarias férfiakkal vagyok hajlandó együtt turmixozni, úgyhogy a story nem biztos, hogy kellően hiteles, bár a férfiembernek nem volt oka hízelgésre. És amikor a konkrét számot kezdtem el firtatni, rávágta, hogy nyilván egyidősek vagyunk. Kedveseim, pont hét évvel vagyok idősebb nála. Visszaszámolva, hogyaszonygya: ha a 200 az 6 év, akkor a 7 év az mennyi is?

Na, ez stimmel legalább.

Üdv: Skatt

Forrás: utebenecke.de

Fotó: http://www.huffingtonpost.com/andrea-pino/the-second-rape_b_3655062.html

Fotó: Bockó Tamás

InTimE. Egy legendás táncelőadás. A Frenák Pál Társulat 2008 óta negyvenkilencszer szórta szét a vörös rózsákat a színpadon, ragyogtak fel a reflektorok, negyvenkilencszer tapsolt a közönség a világ számos pontján, többnyire több száz, ezer fős színházakban, ám olykor egészen intim múzeumi térben is.

Most pedig eljön az izgalmas, ünnepi pillanat: az 50. előadás. Október 25-én az Átrium Film-Színház színpadán.

Az 50. előadás számos meglepetést tartogat majd, többek között egy limitált szériás vászontáska-kollekciót egyedi InTimE-dizájnnal, variálható pántokkal. Az 50 példányban gyártott vászontáska a fiatal ékszer- és textiltervező iparművész Véssey Panni tervei alapján készült és az előadásra szóló jeggyel kombinálva, az ünnepi numerológia jegyében 5050 Ft-ért vásárolható meg az Átrium Film-Színház jegypénztárában.

Az ünnepi előadást közönségtalálkozó és beszélgetés követi, melynek keretében a koreográfust és a társulattagokat Teszári Nóra tévés műsorvezető és riporter kérdezi majd.  Az 50. InTimE kapcsán eddig nem publikált fotókat és backstage videókat mutat meg majd a közönségnek a társulat az Átrium Film-Színház online felületein és www.frenak.hu oldalon, valamint önálló anyagot jelentet meg az előadásról a gyönyörű ázsiai művészeti magazin, az Auditorium berlini székhelyű, európai kiadása is.

További információk a Schwelle7 Budapest oldalán!

Fotó: Bockó Tamás 

Azt hiszem lassan zátonyra fut az egyik legnagyobb közösségi portál és Skatt kapcsolata... A szókimondás, a szabad véleményalkotás mindig is érzékenyen érintette a prüdériával terhelt embereket, és a kirekesztés és a megbélyegzés mindig is az ostobák módszerei közé tartozott. A közösségi portál álláspontját pedig azt hiszem értem; azaz mindent szabad, amíg valakinek nem kezdi el bökni a csőrét és nem jelenti fel a megosztó oldalt, csak balhé ne legyen. (Totya mondta, balhé lesz...)

Ez esetben azt az oldalt, amelyen a 8. sz., kissé hosszúra nyúlt szösszenetem első kézből "beharangozódott" (bocsi), a portál egyszerűen letiltotta. Ami egyébként még nem is lenne olyan eget rengető bünti, viszont az oldal összes adminjának véleménynyilvánítását korlátozta. Ergo, ha nem akarok senkit szarba hozni, akkor most hívom fel a figyelmeteket, hogy VESZÉLYES vagyok. A röhej az egészben az, hogy nem Mária volt a besúgó, hanem valaki más.

Más szempontból viszont a 8. sz. jegyzet sikertörténetté magasztosult... Máriát ugyanis kínosan érintette az ügy, magára vette, és megkeresett!!! Beszélgettünk egy nagyot, és barinők lettünk, bibí! Kiderült, hogy rosszul saccoltam a korát, ő is egy magam korombéli (jusztsemmondommeghányévesekvagyunk) amazon, míg a férje hozzá képest valóban érettnek mondható. Azon zötyögtünk végig, hogy reggel felkelt, jól összeveszett az urával, bement a munkahelyére, ahol nekiesett az egyik kolleganője, majd leült lehiggadni. Elolvasta a blogbejegyzésemet (ejnye...), és egyszerűen felrobbant. (Ez a hülye városi liba, hogy ez mekkora egy naív picsa, hogy ennek fogalma sincs semmiről, miről ugat, amikor azt sem tudja... dödödö.)

Bizisten nem kezdnek neki blogolással vagánykodni, ha előre tudom, hogy ilyen fordulatot vesz az életem. Akart a fene zaftos magánéleti dolgokról értesülni (nekem ott vannak a magaméi), úgyhogy itt és most kijelentem: nem vagyok pszichológus, pláne nem szexuálpszichológus, sem családsegítő, sem mediátor, sem lelki szemetesláda, továbbá nem akarok lenni a megmondóember, a szakértő, a bármi; egyszerűen ki akarom írni magamból a hosszú évek alatt felgyülemlett megéléseimet... Mária, te kivétel vagy, neked ezeket mind szabad.

És egyébként tudjátok min borult ki a bili? A cikkhez pakolt egyik illusztrációs fotón, ami, idézem: "lottyadt seggű öregembereket" ábrázolt meztelenül (!!!). Ááááááááááááááá.....  Hogy én hogy irigyeltem azt az asszonyt ottan. (Jó, kicsit tényleg geil a közeg, de akkor is...)

1) megérte azt a kort, amiben lefotózták,

2) ha nem montázs, akkor elment egy tengerparti fotózásra,

3) egy nagyon szimpatikus öregúr karolja  át  (itt most kacsintok),

4) fikarcnyit sem szégyellte a lottyadt popsiját,

5) ilyet én is akarok majd!

Pont ilyen szégyentelen satrafaként szeretném átlépni a hetvenet, vagy nyolcvanat! Már most elkezdtem szervezni! Először is a lelki felkészülési szak: már most gyakorolgatok, hogy amikor a fiatal, jóképű, jóseggű fotós majd azt mondja: Skatt néni, legyen szíves egy kicsit feljebb emelni a jobb karját, mert a mellei nem szimmetrikusan adták meg magukat a gravitációnak, akkor én arra hogy ne piruljak el!

Megvan, Csajok? Milyen lehet egy ilyen fotózás?! VÁÓÓÓÓÓ. És amikor a dögös nyolcvanas tökmeztelen érett úriember odavillant a szemével, hogy aszondja: "Ráérsz utána, Baby?! Hát most olvadok el... Miközben a tenger felől lágy szellő simogatja a bőrünket, a homok forrósága asszem akkor már nem lesz zavaró... Hmmmmmmm. Hát így.

De a tettek mezején sem vagyok lemaradva. Kinéztem a fotóst is. Nálam jóval fiatalabb a srác, akinek a fenekét nézegetve, szerintem még bírja néhány évig. Zseniálisak a fotói, pláne az aktok. Tegnap a neten felvettem vele a kapcsolatot, elkezdtem udvarolgatni neki, hogy kapcsolatba maradjunk. Mert biztos ami biztos, így talán nem felejtem el a nevét, mire időben odaérünk.

Mondjuk tutira semmit sem bíztam a véletlenre: a netes jelszavaimat összegyűjtöttem egy kis füzetbe, beleírtam a fotográfus nevét, elérhetőségeit, kb. leírtam a dátumot, hogy mikor lesz esedékes a fotózás, és ahhoz mikor kell elkezdeni a szervezést. A füzetborítóra kívülről ráírtam, "TENGERPARTI FOTÓZÁS", dátum, meg hogy "HALÁLOM ESETÉN MEGSEMMISÍTENDŐ!" Ja! És elkülönítettem egy pénzalapot, hogy mindenkit kifizethessek majd.

Üdv: Skatt.

A minap kaptam egy levelet, és bevallom, cseppet sem esett jól. Nem azért, mert megakasztja a programunkat, sokkal inkább a borús hangulata, a levélíró kiábrándultsága miatt. Egy magát "anyaként" definiáló, nyilván jószándékú asszonyság felrótta nekem, hogy ennyi lelkesedéssel a vidámparkban a helyem (itt most erősen letompítottam a figyelmes levélíró mondanivalóját, kvázi elvettem az élét, és csak szűrt formában közvetítem a hozzám intézett jókívánságait).

Mert mit tudok én az "igazi" házaséletről. Amikor az ő pityókás ura azt lihegi a fülébe, hogy "Megőrülök érted!", erre ő csak úgy reagál: "Na és?" Aztán beadja a derekát, mert nem akarja megbántani, mert nem akar balhét, és még sorolhatnám. Levélírónkkal állítólag csak ez fordul elő. Nap, mint nap. És az évek alatt elszenvedett hasonló élmények frigiditáshoz vezettek nála, idézem: "nincs az a férfi (-hímtag), amire rávetném magam, egyszerűen már nem kívánom a szexet." Szóval akkor én csak ne lelkesítsek, meg lázítsak...

Nos, kedves "Mária", bármilyen hihetetlen is, de szenvedtem már én is időszakos frigiditásban. Ha a szex nem lett volna olyan fontos része annak a szerelmi kapcsolatnak, amiben éltem, és nem akartam volna annyira gyereket, mint amennyire - simán lemondtam volna róla. Borzasztóan éreztem magam, és fogalmam sem volt, hogyan változtathatnék rajta.

Amerre néztem, azt láttam, hogy a "normális" nő már egy férfi felsőtest puszta látványától is beindul. A valóságban azonban gyakorta előfordul, hogy az ágyban, gyönyörűséges (vagy undok) partnered oldalán egy bizonyos idő elteltével nem érzel semmi különöset. (Én nem is vagyok normális... Kiszáradtam, mint egy kút, pedig még csak huszonx éves vagyok... aztán jön a pánik, hogy elhagy, és végül a tettetett öröm.)

Csigavér csajok, a gyönyör tanulható

Azok a nők, akikben eleve alacsony a libidó, többnyire beérik évi néhány alkalommal, ám ez a néhány alkalom a mennyekbe repíti őket. És közben nem hisztiznek, nem mennek a családjuk agyára, istenien elvannak. Vannak azonban olyanok, akik teljesen érzéketlenek az aktus alatt. Egyesek nem is tudják, átéltek-e már valaha orgazmust, mások teljes bizonyossággal állítják, hogy nem (néhányan közülük bizony a megvonási tünetek jeleit mutatják, és csendben elboszorkányosodnak). Aztán vannak azok a nők, akik a gyengédség, a meghitt közelség miatt nem utasítják el a szexet, a testük azonban kielégítetlen marad, és szeretkezés után legtöbbször nem éreznek mást, csupán dühöt és ürességet. (Hiszti, csapkodás, az Isten óvjon mindenkit az ilyen főnökasszonytól!)

A saját tapasztalatomból tudom, hogy nem számít, mennyi idős vagy, hányszor és hány férfival próbáltad már, s az sem, hogy miféle kicsavart testhelyzetekbe tornásztad magad a siker érdekében. És az sem tragédia, ha úgy gondolod, te már ott tartasz, hogy egyáltalán nem kívánod a szexet. Szerintem, kedves Mária nincs olyan nő, aki ne volna képes felmelegíteni az ágyékát, és sosincs késő megtanulni a szeretkezés művészetét.

A levélben csak utalások vannak bizonyos mellékkörülményekre. Miután azonban nem vagyok szexuálpszichológus, nyilván nem tisztem, hogy a lelki okok feltárásában segédkezzek. Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a családi háttér, a bigott vallásos neveltetés okozhat olyan bonyodalmakat, amelyek később negatívan befolyásolják a szexuális megéléseinket. Az önkielégítést, ahogy arról megvető hangnemben Mária is írt, sokfelé még ma is onániának nevezik, és persze a főbűnök közé sorolják.

És ha az önkielégítést a bűn gondolatával társítja a tudatalattink, akkor azon változtatni kell! Egyszerűen nevezzük át másnak (mától legyen a te neved: Örömszerzés, vagy Altató), így megspórolunk megannyi bűntudatot és szégyenérzetet! Hiszen azt a saját tapasztalataim árán tanultam meg, hogy önkielégítéssel a saját testünk felfedezése is sokkal könnyebb, és a partnerünknek is megspórolunk egy csomó üresjáratot, ha a kezébe adjuk a megoldókulcsot! 

"Az élet nem habostorta" - mondta Virág elvtárs, és igaza volt.

Mert kedves Mária, nem kizárt, hogy a hiba nem csupán a kedves férje készülékében van. Elfogadom, hogy ha az ágyban osonkodó/okoskodó férfi mindig visszataszító, bűzlik az alkoholtól, hát jómagamnak sem lenne érkezésem, bármily lelkes is vagyok.  Ahhoz, hogy a bugyimmal felmoshassam az előszobát, ahhoz bíz nekem is Férfi kell. Lehet, hogy Önnek is több előjátékra lenne szüksége, több időre, simogatásra, puszilgatásra és megfogalmazott, kimondott érzelmekre... De nem ritka, hogy a nők passzivitása válik saját orgazmusuk gátjává. A legtöbb nőből hiányzik az a klassz kis "felvilágosult önzés", ami bennem az évek (évtizedek) során kifejlődött. "Szerezz örömet a partnerednek, de a magadéról se feledkezz meg!" Mert ahogy a Virág elvtárs mondta volt: "Menet közben kell az önbizalmat megszerezni!".

A legtöbb korombéli nőnek egész esztrádműsora van az orgazmus színlelésére. És a tettető nők zöme még mindig azt állítja, azért tettet, hogy örömöt szerezzen társának. Ez azonban, akármilyen kedves gesztusnak tűnik is, a legkevésbé sem jó dolog. Hiszen így a maga vágya kielégületlen marad, nő a feszkó, kopik a türelem.

Hébe-hóba mindannyiunkkal előfordul, hogy nincs kedvünk a szexhez. Ettől még nem dől össze a világ. A pillanatnyi kedvetlenségnek rengeteg oka lehet: stressz, kimerültség - vagy talán magával a kapcsolattal van baj. Ha úgy érzed: eleged van a szexből, és nem láttad felcsillanni a gyógyulás reményét, gondolj arra, hogy bár a nemi vágy veleszületett ösztönünk, a gyönyör, az élvezet, vagyis az orgazmus nem az, hanem sok-sok tanulással és tapasztalattal sajátítható el.

Kedves Mária! Ön arról sopánkodik (vagy avval kérkedik), hogy a kedves férje irgalmatlan nagy libidóval (és szerszámmal) megáldott férfiember, aki - szerény számításaim, és az Ön által közölt információk alapján - legalább hatvan éves. Nem gondolkozna el azon, hogy egyszer Ön kezdeményezzen? Mondjuk egy kora reggeli órán, amikor még nem valószínű, hogy az ura alkoholt vett volna magához? Egy lenge slafrokban áthussanni a szobán? És mit szólna ahhoz az ötlethez - félve merem leírni -, ha aktívan hozzájárulna mindkettejük kielégüléséhez?

Én - az Ön helyébe - tennék egy próbát. Nevezzük emberkísérletnek, amelynek az lenne a célja: bebizonyítani, hogy az ura nem azért iszik, hogy bátorságot gyűjtsön ahhoz, hogy közeledjék a feleségéhez. Jön a tél, egyre hosszabbak az éjszakák, lehet, hogy egész jó időtöltés lenne egy kis hajnali szex...

És Ti, kedves olvasóim, akiknél hasonló tünetek tapasztalhatók, Ti mitévők legyetek? Ha a kedvetlenség és az örömtelenség hónapokon, vagy akár éveken át tart, akkor nem árt lefuttatni egy töredezettségvizsgáló programot. Őszintén megfogalmazni először a magunk számára, hogy hol a bibi. Miért nem ácsingózunk? Avagy miért ácsingózunk a szomszédasszony férje, vagy az egyik kollégánk után a saját pasasunk helyett. És ha kellő bátorsággal állsz neki az analízisnek, meg fogod találni a programhibát. Először ott kell megpróbálni javítani... Mert ha visszaáll az egyensúly köztetek, megint indulhatnak a fergetegesebbnél fergetegesebb hálószoba jelenetek.

Drága lelkesedni vágyók, ne feledjétek: azért Virág elvtársnak sincs mindig igaza. Mert dehogy hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!

Virág elvtárs - Skatt: 2:1, egyes.

Üdv: Skatt

Kép forrása: www.facebook.com/fefanu

Kedveseim, Szexistennők! Fantáziálni!!! Azért rugózom még mindig a témán, mert baj van a testképetekkel, bizonytalanok vagytok a szexi megjelenéseteket illetően, és még mindig nem hiszitek el, hogy ha levetkőztök, akkor a pasik nem azon sóhajtoznak, hogy "narancsbőr", hanem sokkal inkább azon örömködnek, hogy "Jaj! Cicik!" A képzelődés pedig felszabadít, segít abban, hogy végre a szexre koncentráljunk! (Kérem a magabiztos lepedőakrobata hölgylátogatókat, egyelőre függesszék fel a blog olvasását! Majd szólok, ha megint érdemes lesz jönni.)

Csajok! Egy elég megbízható felmérés szerint a nők 78%-a maga vallotta be, hogy a szex közbeni orgazmus eléréséhez használniuk kell a képzeletüket, önkielégítésnél pedig ez az arány 99%! Nahátakkor.

Higgyétek el, az agyunk annyira tele van zsúfolva más, a szexuális vonzerőnk tekintetében irreleváns dolgokkal, bevásárlószatyrokkal, szülői munkaközösségekkel, munkahelyi feszkókkal, hogy képtelenek vagyunk mindig, minden körülmények között szexinek érezni magunkat. Ráadásul nyomaszt anyáink intelme, az örök kárhozatallal való fenyegetése: ergo dugig vagyunk bűntudattal. Pedig a fantáziánk jól mükszik, csak nagyon sokunk elhessegeti, ha valami cifra mocskos gondolat áthussan az agyán.

Most akkor jó példával járulok elétek, és itt és most leírom a leghatékonyabb fantáziáimat, amelyek a saját bejáratú intim világom részei. Ebben a virtuális világban nem kell magyarázkodnom, felelősségem sincs különösebb, a Biblia tanításait is figyelmen kívül hagyhatom, és a pasim sem rohan el hanyatt-homlok, megdöbbenve a kis piszkos gondolataimtól.

Top 3 fantáziám:

1) Ha sietek, és azonnal kell a gyönyör (nincs különösebben kidolgozva, béta verzió), ált. egészségügyi maszturbációhoz: magam elé képzelem életem legjobb és legeredményesebb szeretőjének kopasz buksiját, ahogy a combjaim között munkálkodik. Nem kel vesződni vele sokat, azonnal hallom hozzá a hangokat, látom a szobát és a berendezést, és érzem, ahogy benedvesedem. Konec.

2) Ha ráérek, több időt szánhatok magamra: fürdő, masszázs, körömlakkozás + gyönyör. Egy kis házi wellness. És minél több jelenet, annál több orgazmus.

Ókori Róma, gladiátorok. Én valami császárnő vagyok, fekete hajjal (hogy ez miért fontos?, nyilván valami Cleopatra áthallás, filmélmény alapokon) gyönyörű, gazdag, végtelen hatalommal és kielégíthetetlen szexuális vággyal. Felsorakoztatom a küzdőtéren a daliákat, és egyesével, alaposan elidőzve mindegyik előtt, egyszerűen végigmogyorózom őket. Szemkontaktus, közel lépek hozzájuk, akkor már testkontaktus is, kamera ránkzummol, csak a felsőtesteink látszanak, miközben én alaposan kiderítem, hogy felállt-e a farka. Tudjuk: nagy a nyomás, mindjárt jön az oroszlán, a tömeg őrjöng, nem mindegyiknek sikerül. Szegénykék. Aztán kiválasztom a három legigézőbb tekintetűt (és legvastagabb dákójút), és a nézőtér üdvrivalgása közepette visszavonulunk.

(Na jó. Néha ötöt is megmentek a biztos haláltól, mert jószívű vagyok.)

3) Itt már keveredik a valóság a fantáziával: pasi-függő ugyanis. Szeretem kikötözni őket. Nem mindegyik hagyja, de hát ők tudják... Van egy kis fekete gyöngyvászon szettem: csukló és bokabilincsek. Erős tépőzárral. Mintha hegymászó felszerelés lenne. Praktikusan az ágy lábára erősíthető, elég hosszú, úgyhogy nem teljesen korlátozott a mozgástér. Partner szeme bekötve.

Mindenféle játékszerem van a kényeztetésükre, és a partner is irányíthatja a szerepjátékot: volt már hadifogoly katonatiszt (tábornok persze), fegyverrel közösülésre kényszerített tanár, a leggyakoribb persze "a Világ Legkeresettebb Dominájához kuncsaft érkezik". (A pasikat nem zavarja az a tény, hogy egy igazi domina sohasem dug a vendégével...)

Nos, beavathatnátok a tieitekbe ti is!!!! Nagyon hasznos és tanulságos lehet!

Mára ennyi! Elő a fantáziákkal!

Üdv: Skatt

Kép forrása: www.facebook.com/fefanu

"A nők addig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon, azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki őket kívánja." (Ismeretlen)

Szolgálati közlemény! A mai szexedukációs óra elmarad, és osztályfőnöki óra lesz helyette. A házi feladatokat a jövő alkalomra kérem! Meg kell veletek beszélnem valami fontosat azonnal, de rögtön!

Csak a tisztánlátás kedvéért: az osztályfőnöki óra akkor előzi meg a tanrendben előírtakat, ha a téma valami "hot", azonnali reagálást kívánó cucc. Ami nálam becsípődik, az emancipációs kérdés általában, vagy a nők és gyerekek bántalmazásával kapcsolatos felvetés, és/vagy a nemi úton terjedő betegségek elkerülésének hangsúlyozása, kampányszerűen.

A mai vitatéma (nem kevés feminista áthallással): a szegény férfiak, akiknek a megfelelési kényszer miatt már merevedési zavaraik vannak. Hangosan zokogok...

Hogy érthetőbb legyek: tegnap részt vettem a Sebző vágyak c. könyv bemutatójával egybekötött beszélgetésen: Szily Nóra egy tünemény, Almásy Kitti és Szonday Szandra maguk a megtestesült báj és szakértelem, Soma maradt ugyanaz a harsány tukán, aki volt, Hujber Feri meg "hujberferi", és kész.

Sokan voltunk, pótszékeztünk, nagyokat nevettünk. Könnyed hangulatban, kellemesen telt az este az Alexandra Könyvesház negyedik emeletén. Fantáziák, szerepjátékok, BDSM-kultúra, történelmi kitekintés, a művészetek és az erotika, azaz minden szóba került, ami a magamfajta vénasszonyokat érdekli.

Mígnem elérkeztünk ahhoz a mondathoz, ami miatt félbeszakítottam a tréningeteket: "a nők mára követelőzővé váltak, elvárják a pasijaiktól, hogy álló farokkal kergessék őket a lakásban, amitől is szegény párák megszeppennek, és nem áll fel nekik". Jaj. Jaaaaaajjjj.

Abban hajlandó vagyok egyetérteni bárkivel, hogy mára a nagyanyáink-féle "klasszikus" nő-szerep megváltozóban van (hálistennek). Az utánam jövő generáció hölgy tagjai már meg merik fogalmazni (talán), ha váratlanul szexuális indíttatású igényük keletkezik. De hogy ettől a pasik lefossák a bokájukat, és szó szerint lemerevednek, befeszülnek, ámde merevedésük nem lesz... Elgondolkodtató. Igggazán elgondolkodtató.

Most gondoljatok bele egy kicsit ti is! Adott a férfiember, akit úgy neveltek, hogy ő a világ közepe, a Teremtés Koronája, már-már félisteni szerepkörben tetszeleg. (Még ma is sok helyen, ha "gyerek" születik egy családba, és rákérdezel, hogy fiú-é avagy lány, hülyén néznek rád, hát 'iszen most mondták, hogy gyerek és nem lány. A hülye városi libája...)

A nőket a Jóisten is csak azért teremtette, hogy a hapsik kedvére tegyenek, a házimunka és gyerekprojekt vezénylése mellett. Erre - egy megmagyarázhatatlan evolúciós mozzanat következményeképpen - homokszem kerül a gépezetbe, és a huszadik század egyik legnagyobb felfedezéseként kiderül: hogy hiszen a nők is élvezik. Jééé.

Ezek után a férfiember óhatatlanul is megmérettetik: milyen gondoskodó az ágyban, mennyire jó szerető, ne adj Isten mekkora a farka. Nekünk, csajoknak ez nem újdonság, hiszen évezredek óta versenyben állunk: melyikünk a szebb, a karcsúbb, kinek nagyobb a melle, melyikünk tud jobban szopni.

Bocsesz srácok, de nálunk ez semmiféle kognitív disszonanciát nem okoz, tudjuk kezelni. A komparatív előnyeinket bátran előrántjuk, ha kiélesedik a verseny: a kiváló szopási technika kontra nagy, barna, őzike szemek összecsapásból sejthetjük, ki lesz a befutó. Ennyi. Nincs feszkó, no para, benedvesedünk, ha jó srác, ha meg nem, hát megmondjuk.

Aha! Tehát ez a baj. Az ugyanis sokkal kényelmesebb volt nektek, amíg megjátszottuk a katartikusan bombasztikus, fergetegesen tutkeráj orgazmusainkat. Korábban én is olyan szinten űztem a színészmesterség ezen válfaját, hogy Oscar-gyanús alakításaimmal megóvtam bármelyik partneremet az esetleges kételkedéstől: vajon tényleg ennyire tuti-e a lepedőn... Nem voltak hát merevedési zavarai, és majd hanyatt esett a tudattól, hogy ő a legjobb faszi a világon. 11 percig.

Kedves, és általam különösen kedvelt Férfiismerőseim (és ismeretlen Férfiemberek)! A Jóisten áldjon meg benneteket. Tudjátok milyen szar egy megjátszott orgazmus után kielégítetlenül elaludni? Vagy felöltözni és haza menni? Aztán otthon elintézni a dolgot kétszemközt? Hát akkor inkább hadd legyünk őszinték, és hadd ne sikítozzunk torkunk szakadtából arra koncentrálva, hogy a pasi hangeffektjei alapján jókor, jó időben legyünk az "álcsúcson".

Mert ez fárasztó, hovatovább megalázó, és mert a kiszolgáltatottság-érzésünket növeli. Miért is volt szükség az álorgazmusokra? Hogy megfeleljünk nektek. Pont amiatt a megfelelési kényszer miatt, ami miatt most ti pampogtok.

És kedves Nőtársaim! Gondoljátok végig, hogy érdemes-e tovább játszani... Persze, kényelmesebb, hamarabb szabadulsz, de ha nem vagy őszinte, és a kellő pillanatban nem vezeted a kezét a megfelelő pontra, hát sose mész el.

Szabad egy utolsó kérdést feltennem? Szerintetek a világ össznépességét figyelembe véve hány szopásra jut egy cunnilingus? (A fizetetteket is beleértve.) Konkrét számokat kérek!

Üdv: Skatt

Állítólag a férfiaknak szex kell, hogy jól érezzék magukat, a nőknek pedig jól kell érezniük magukat ahhoz, hogy kedvük legyen a szexhez. Fene tudja. Szerintem, ha nőtársunk már kicsit hosszabb ideje heverészik parlagon, akkor az ötös hangulati skálán már egy erős hármasnál letépi a pasi naciját. Viszont tény, hogy ha nagyobb a kedv, nagyobb az étvágy és a kitartás. (Ezzel összefüggésben másnap nagyobb az izomláz is.)

Empirikus megfigyelésem, ha tevőleges hozzájárulunk ahhoz, hogy hangulatba jöjjünk (és a férjünk sem hivatkozik fejfájásra), olyan vadulós szexet produkálunk, hogy másnap tuti elkésünk a melóból. Viszont senkinek sem lesz kétsége afelől, hogy az éjjel végre "helyre tettek" bennünket. Hiszti huss, rosszkedv tovalibben! Vigyorgunk mindenkire, a portással is hetyegünk, és még a kolléganőnk bájos beszólása sem tudja az arcunkról lehervasztani az önelégült "jóllakott cica" mosolyt.

Összegezve: ha rendszeresen hozzájutunk az elvárt mennyiségű és minőségű nemi-élet adagunkhoz, a veszekedések elcsitulnak körülöttünk, a kedélyállapotunk rendbe jön, a nap is többet süt (illetve többször vesszük észre) és a gyerek széklete miatt sem kell aggódnunk: a világ szép lassan megjavul.

Nem hiába mondják a szépségverseny indulói a számukra legfontosabb dolgot firtató kérdésre válaszként - reszketeg hangon, bele a mikrofonba -, hogy "-Világbéke!". Csak az odáig vezető útba még nem gondoltak bele, ugye. Nem akarom túlzásba vinni a fontosságunk hangsúlyozását, de egyértelmű, hogy sok minden máshoz hasonlóan, a világbéke is rajtunk múlik, hovatovább azt is a mi dolgunk elrendezni.

"Sztáp!" Kiáltanak most fel a Szinglik. És velök???? Mi lesz légyen??? Ők az ökumenikus-transzgalaktikus egyensúly eléréséhez miképp tudnak hozzájárulni? Hát csak annyit ehhez kedves - pillanatnyilag és szigorúan átmenetileg - egyedülálló társnőim, hogy legyetek szívesek tájékozódni a tudomány és a technika vívmányait illetően. Olyan távvezérlős, indukciós kütyük állíthatók gyönyörszerzésünk szolgálatába, hogy csak pislogni tudunk, és próbáljuk ésszel felérni, hogy mitől ilyen jók az ágyban... Időnként példának állíthatók egyik-másik hím-ismerősünk elébe (Már hallom is: "Bezzeg a régi szép időkben, Géza! A vibrátorom, Géza! Az nem hagyott cserben soha!")

Mert azért az a mellékes körülmény, hogy épp partner-deficitesek vagyunk, nem lehet gátja annak, hogy a mindennapi betevőnkhöz "enkezünkkel" hozzájuttassuk magunkat. Kreativitás, gyakorlás és fantázia! Rendszeresen. Mint a fogmosás: reggel és este, illetve igény szerint napközben is.

De vissza a világbékéhez, mint célfüggvényhez. Mi is áll ennek az egyszerűnek tűnő, világmegváltó mechanizmusnak az ő hátterében? Hát a másodéves orvostanhallgatók rémálma, kérem, az élettan és a biokémia tantárgyi követelményrendszere. Hormonháztartás, neurotranszmitterek, sejtbiológia. Az agy és a nemi szervek működése (csak hogy két elég nagylélegzetű fejezetet említsek). A lelki béke és a rendszeres nemi élet titkos összefüggései... Az egyedek mentális stabilitásának alkímiája... Ami össztársadalmi szinten addicionálva világbékévé forrad egybe... Huhhh. Hát őszintén bevallom, nem ide akartam kilyukadni, de így sem rossz.

Arról akartam tudniillik írni, hogy "Hello, Csajok. Mindenki lapít? Házi feladat? Elkészült az erotikus novella? Na jó, elbeszélés? Fogalmazás? Nem, mi? Tudtam. Hát hiába tépem a számat a proaktív hozzáállás kiemelt szerepéről a jövő nőideálja vonatkozásában?" Szóval jól rátok akartam pirítani, aztán tessék, a grafomániám elsodort.

Ezt most jól megúsztátok, bár csupán haladékot kaptok. Plusz hozzácsapok pár kiegészítő szempontot, amiket érdemes végiggondolnotok.

Nyelvezet, zum Beispiel. Figyeljétek meg, hogy milyen szavakat használtok a fantáziálás közben. Mit szerettek jobban: a "farok", a "dákó", vagy a "himbilimbi" kifejezést. Pláne mit szeret a partneretek. Érdemes kerülni a kicsinyítő képzővel ellátott megnevezéseket, mint pl. fütyike. Ha nevén nevezed az aktust, prütykölsz, kufircolsz, vagy dugsz éppen?

Szerepjáték-fantázia esetén érdemes pontosan körülírni a megszemélyesítendő karaktert, annak kiváló külső és belső tulajdonságaival együtt. Azt sem árt tisztázni, hogy hányan is vagyunk egyszerre, és pontosan hol. Miközben milyen zene szól, és honnan árad a milyen illat. A létszám és a méret, nagyon fontos, higgyétek el. Ezt a részt érdemes többször is végigrágni. A nemek aránya sem elhanyagolható, és a hangok minél tökéletesebb elképzelése és leírása is lényeges. A magyar nyelv utolérhetetlen a hangutánzó szavak tekintetében, ahogy cuppog, nyammog, nyögdécsel, hümmög. És a jelmezek és kellékek!!! Egy mezőgazdasági témájú fantáziában egy uborka teljesen átlényegülhet...

Hát így, Kedveskéim. De ezekről még rengeteget fogok sztorizni. Imádom ugyanis a play partykat, és ha akarjátok, beavatlak benneteket jó néhány "nem nyilvános" szex összejövetel kulisszatitkaiba... Ha nem vagytok kíváncsiak rá, akkor persze nem.

Húzzatok bele, Csajok, mert még nagyon az elején tartunk! Idáig még csak fejben dugtunk. Itt az ideje papíron is! Ha gondoljátok, szívesen veszem, ha megosztjátok velem és egymással a legsikerültebb, legbejáratottabb szex fantáziáitokat. Tuti, sokat tanulhatunk egymástól!

Üdv: Skatt

Képek:

http://antalvali.com/files/images/hormonok_harca.jpg

Facebook: https://www.facebook.com/events/591695630872442/

Házi feladat? Sikerült megoldani? Na azért...

Kezdjük a mai szemináriumot egy titkos információ kiszivárogtatásával. Nagyon nem esik nehezemre, úgyhogy lelkiismileg megoldottnak tekinthető a férfi populáció elárulása... Nos: a női fantáziák általában egyszerűek. Elég egy testrészt magunk elé képzelni, egy pillanatképet felvillantani, egy illatfoszlányt beszippantani, és máris beindultunk. A fantáziáink többsége vad képek Power Point-os prezentációja, csak praktikusan, mert sietünk: vasalni kell, a gyereket nem szabad az oviban felejteni, a kutya is már majd bepisil, stb.

Bezzeg a férfiak. Nem elégednek meg egy avéttos, fekete-fehér diafilmmel, nekik hollywoodi produkció kell!!! Négydimenziós(!), Steven Spielberg-es filmeposz, részletes forgatókönyvvel, drámai dialógusokkal és katartikus végkifejlettel. (Ki sem néztem belőlük, hogy ennyit elszüttyögnek egy-egy ütős fantázia kimunkálásával). És akkor a műszaki végzettségű férfiak extrakívánságait még nem is analizáltuk. Csajok!!! Brutális. Az, hogy miként néz ki, hogyan funkcionál egy kolposzkóp a férfiember kezében az "én a nőgyógyászod vagyok és akkor most jól megvizsgállak" típusú fantáziájában, műszaki rajz pontossággal vagyon elmentve a memóriájukban. (És mondjuk azt pont nem képzelik hozzá, hogy milyen kellemetlenül hideg tud lenni a cucc a valódi nőgyogyinál, amikor abban a helyes kis vizsgálószékben szemérmesen kitárulkozunk. Brrr.)

A jó hír az, hogy nem kell versenyre kelnünk a pasijaink mozijaival, adjuk meg magunknak azt a gondolati szabadságot, hogy rövid, tömör, lényegre törő, mocskos és vad fantáziáink elragadjanak magunkkal.

Akkor most mire is volt jó a titoksértés? Hát arra Kedveskéim, hogy amikor megosztjátok uratokkal a saját, jól bejáratott történeteiteket, tudjátok, hogy van még hová fejlődni. Mi vaaan? Hogy elmondjaaam? Dehogy árulom el, hogy mitől nedvesedek be annyira, hogy a bugyimmal fel lehet mosni a folyosót...

Na, ez az. KOMMUNIKÁCIÓ!!!! Csajok! Most javításon ügyködünk, hogy még jobb legyen az amúgy is jó. Néha nem árt körülnézni a másik fejében, és erre nincs egyszerűbb módszer, mint hogy megkérdezzük, hogy őt mi is foglalkoztatja prütykölés előtt-közben-után. Ha pedig jó példával jártok elő, és egy pezsgőzés (na jó, sörözés) keretein belül váratlanul elkezditek szépen, alaposan elmesélni, hogy mi a begerjedésetek startgombja, le fog esni az álla (és ez most csak a kevésbé érdekes reakció az elvártak közül). Az, hogy mi lesz a következmény, egyébként nagyban a körülmények függvénye.

Ugyanis, ha mondjuk egy közeli étteremben elköltött vacsora közben támad csacsoghatnékod, valószínűsítem, hogy közszeméremsértés vétségének megalapozott gyanújával egy másodpercen belül bent találjátok magatokat a közeli rendőrőrsön. Mert nem bírja ki hazáig a kis mohó, és már az utcán a magáévá akar tenni. (Arra azért tényleg figyeljetek, hogy közterületen nem célszerű dugni. Vagy ha igen, akkor valami susnyásban. És akkor is csak óvatosan a visítozással. Az emberi irigység ugyanis határtalan, és egy jól sikerült orgazmussal bekerülni a rendőrségi nyilvántartásba és a kerület történelmébe, hát nem biztos, hogy szerencsés. Persze ennek is megvan a maga szépsége, izgalma és nem szabad kihagyni (!), de most nem akarok elkanyarodni az eredeti témától.)

Ha a srác poéta hajlamokkal megáldott, akkor viszont tökmindegy hol vagytok, el fogja mesélni a sajátjait. Amit jó, ha azonnal memorizálni kezdesz, mert még jól jöhet. Figyelj minden apró részletre, mert legközelebb a fantáziájában szereplő tárgy véletlenszerű elővarázsolásával (csipkekesztyű, tűsarkú, mittomén) úgy tudod beindítani a Pavlov-i reflexét, mint trombitásnak a citrom...

Ott tartunk tehát, hogy a fantáziák egymással történő megosztásában rejlő plussz-potenciált, holmi szemérmességből nem érdemes nem kihasználni. "Varietas delectat." És milyen igaz. Jómagam egész ügyesen tudom adaptálni mások fantáziáit, és ami elsőre nem biztos, hogy megtetszik, este, maszturbálás közben még jól jöhet. És ott vannak a véletlen egybeesések! Mi van, ha ugyanarra mindketten beindultok, csak eddig gondosan őrizgettétek a story-t? Hát orgazmus a négyzeten, Kedveskéim!

Mára eleget locsogtam, jöjjön a feladat! (Ez már azért húzósabb, mert tényleg csinálni is kell valamit...)

Írj egy saját erotikus novellát -  nem kell többkötetesnek lennie -, amiben a pasid és Te vagytok a főszereplők. Lehet álnevekkel is, ha nem akarod, hogy illetéktelenek kezébe kerülve kínos legyen a későbbiekben. Legyen kellőképpen szemérmetlen, mocskosszájú és a párodtól kicsalt részletekkel feltupírozott. Este tedd a párnája alá, hidd el, imádni fogja!

Tipp: Nem muszáj teljesen őszintének lenned, bánj nagyvonalúan a jelzőkkel! A péniszét ne meztelen csigához hasonlítsd, hanem legyen "hatalmas", "vastag", "kőkemény" és "erőtől duzzadó", a makkja hívogató és ellenállhatatlan, hiszen már a látványa is arra sarkall, hogy a szádba vedd (óvatosan szopogatva).

Na, szóval nem írom meg helyetted. Te vagy a Szexistennő, te ehhez jobban értesz.

Üdv: Skatt

A fotó forrása: http://desire-box.com/wp-content/uploads/2011/11/index403.jpg