A minap kaptam egy levelet, és bevallom, cseppet sem esett jól. Nem azért, mert megakasztja a programunkat, sokkal inkább a borús hangulata, a levélíró kiábrándultsága miatt. Egy magát "anyaként" definiáló, nyilván jószándékú asszonyság felrótta nekem, hogy ennyi lelkesedéssel a vidámparkban a helyem (itt most erősen letompítottam a figyelmes levélíró mondanivalóját, kvázi elvettem az élét, és csak szűrt formában közvetítem a hozzám intézett jókívánságait).

Mert mit tudok én az "igazi" házaséletről. Amikor az ő pityókás ura azt lihegi a fülébe, hogy "Megőrülök érted!", erre ő csak úgy reagál: "Na és?" Aztán beadja a derekát, mert nem akarja megbántani, mert nem akar balhét, és még sorolhatnám. Levélírónkkal állítólag csak ez fordul elő. Nap, mint nap. És az évek alatt elszenvedett hasonló élmények frigiditáshoz vezettek nála, idézem: "nincs az a férfi (-hímtag), amire rávetném magam, egyszerűen már nem kívánom a szexet." Szóval akkor én csak ne lelkesítsek, meg lázítsak...

Nos, kedves "Mária", bármilyen hihetetlen is, de szenvedtem már én is időszakos frigiditásban. Ha a szex nem lett volna olyan fontos része annak a szerelmi kapcsolatnak, amiben éltem, és nem akartam volna annyira gyereket, mint amennyire - simán lemondtam volna róla. Borzasztóan éreztem magam, és fogalmam sem volt, hogyan változtathatnék rajta.

Amerre néztem, azt láttam, hogy a "normális" nő már egy férfi felsőtest puszta látványától is beindul. A valóságban azonban gyakorta előfordul, hogy az ágyban, gyönyörűséges (vagy undok) partnered oldalán egy bizonyos idő elteltével nem érzel semmi különöset. (Én nem is vagyok normális... Kiszáradtam, mint egy kút, pedig még csak huszonx éves vagyok... aztán jön a pánik, hogy elhagy, és végül a tettetett öröm.)

Csigavér csajok, a gyönyör tanulható

Azok a nők, akikben eleve alacsony a libidó, többnyire beérik évi néhány alkalommal, ám ez a néhány alkalom a mennyekbe repíti őket. És közben nem hisztiznek, nem mennek a családjuk agyára, istenien elvannak. Vannak azonban olyanok, akik teljesen érzéketlenek az aktus alatt. Egyesek nem is tudják, átéltek-e már valaha orgazmust, mások teljes bizonyossággal állítják, hogy nem (néhányan közülük bizony a megvonási tünetek jeleit mutatják, és csendben elboszorkányosodnak). Aztán vannak azok a nők, akik a gyengédség, a meghitt közelség miatt nem utasítják el a szexet, a testük azonban kielégítetlen marad, és szeretkezés után legtöbbször nem éreznek mást, csupán dühöt és ürességet. (Hiszti, csapkodás, az Isten óvjon mindenkit az ilyen főnökasszonytól!)

A saját tapasztalatomból tudom, hogy nem számít, mennyi idős vagy, hányszor és hány férfival próbáltad már, s az sem, hogy miféle kicsavart testhelyzetekbe tornásztad magad a siker érdekében. És az sem tragédia, ha úgy gondolod, te már ott tartasz, hogy egyáltalán nem kívánod a szexet. Szerintem, kedves Mária nincs olyan nő, aki ne volna képes felmelegíteni az ágyékát, és sosincs késő megtanulni a szeretkezés művészetét.

A levélben csak utalások vannak bizonyos mellékkörülményekre. Miután azonban nem vagyok szexuálpszichológus, nyilván nem tisztem, hogy a lelki okok feltárásában segédkezzek. Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a családi háttér, a bigott vallásos neveltetés okozhat olyan bonyodalmakat, amelyek később negatívan befolyásolják a szexuális megéléseinket. Az önkielégítést, ahogy arról megvető hangnemben Mária is írt, sokfelé még ma is onániának nevezik, és persze a főbűnök közé sorolják.

És ha az önkielégítést a bűn gondolatával társítja a tudatalattink, akkor azon változtatni kell! Egyszerűen nevezzük át másnak (mától legyen a te neved: Örömszerzés, vagy Altató), így megspórolunk megannyi bűntudatot és szégyenérzetet! Hiszen azt a saját tapasztalataim árán tanultam meg, hogy önkielégítéssel a saját testünk felfedezése is sokkal könnyebb, és a partnerünknek is megspórolunk egy csomó üresjáratot, ha a kezébe adjuk a megoldókulcsot! 

"Az élet nem habostorta" - mondta Virág elvtárs, és igaza volt.

Mert kedves Mária, nem kizárt, hogy a hiba nem csupán a kedves férje készülékében van. Elfogadom, hogy ha az ágyban osonkodó/okoskodó férfi mindig visszataszító, bűzlik az alkoholtól, hát jómagamnak sem lenne érkezésem, bármily lelkes is vagyok.  Ahhoz, hogy a bugyimmal felmoshassam az előszobát, ahhoz bíz nekem is Férfi kell. Lehet, hogy Önnek is több előjátékra lenne szüksége, több időre, simogatásra, puszilgatásra és megfogalmazott, kimondott érzelmekre... De nem ritka, hogy a nők passzivitása válik saját orgazmusuk gátjává. A legtöbb nőből hiányzik az a klassz kis "felvilágosult önzés", ami bennem az évek (évtizedek) során kifejlődött. "Szerezz örömet a partnerednek, de a magadéról se feledkezz meg!" Mert ahogy a Virág elvtárs mondta volt: "Menet közben kell az önbizalmat megszerezni!".

A legtöbb korombéli nőnek egész esztrádműsora van az orgazmus színlelésére. És a tettető nők zöme még mindig azt állítja, azért tettet, hogy örömöt szerezzen társának. Ez azonban, akármilyen kedves gesztusnak tűnik is, a legkevésbé sem jó dolog. Hiszen így a maga vágya kielégületlen marad, nő a feszkó, kopik a türelem.

Hébe-hóba mindannyiunkkal előfordul, hogy nincs kedvünk a szexhez. Ettől még nem dől össze a világ. A pillanatnyi kedvetlenségnek rengeteg oka lehet: stressz, kimerültség - vagy talán magával a kapcsolattal van baj. Ha úgy érzed: eleged van a szexből, és nem láttad felcsillanni a gyógyulás reményét, gondolj arra, hogy bár a nemi vágy veleszületett ösztönünk, a gyönyör, az élvezet, vagyis az orgazmus nem az, hanem sok-sok tanulással és tapasztalattal sajátítható el.

Kedves Mária! Ön arról sopánkodik (vagy avval kérkedik), hogy a kedves férje irgalmatlan nagy libidóval (és szerszámmal) megáldott férfiember, aki - szerény számításaim, és az Ön által közölt információk alapján - legalább hatvan éves. Nem gondolkozna el azon, hogy egyszer Ön kezdeményezzen? Mondjuk egy kora reggeli órán, amikor még nem valószínű, hogy az ura alkoholt vett volna magához? Egy lenge slafrokban áthussanni a szobán? És mit szólna ahhoz az ötlethez - félve merem leírni -, ha aktívan hozzájárulna mindkettejük kielégüléséhez?

Én - az Ön helyébe - tennék egy próbát. Nevezzük emberkísérletnek, amelynek az lenne a célja: bebizonyítani, hogy az ura nem azért iszik, hogy bátorságot gyűjtsön ahhoz, hogy közeledjék a feleségéhez. Jön a tél, egyre hosszabbak az éjszakák, lehet, hogy egész jó időtöltés lenne egy kis hajnali szex...

És Ti, kedves olvasóim, akiknél hasonló tünetek tapasztalhatók, Ti mitévők legyetek? Ha a kedvetlenség és az örömtelenség hónapokon, vagy akár éveken át tart, akkor nem árt lefuttatni egy töredezettségvizsgáló programot. Őszintén megfogalmazni először a magunk számára, hogy hol a bibi. Miért nem ácsingózunk? Avagy miért ácsingózunk a szomszédasszony férje, vagy az egyik kollégánk után a saját pasasunk helyett. És ha kellő bátorsággal állsz neki az analízisnek, meg fogod találni a programhibát. Először ott kell megpróbálni javítani... Mert ha visszaáll az egyensúly köztetek, megint indulhatnak a fergetegesebbnél fergetegesebb hálószoba jelenetek.

Drága lelkesedni vágyók, ne feledjétek: azért Virág elvtársnak sincs mindig igaza. Mert dehogy hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!

Virág elvtárs - Skatt: 2:1, egyes.

Üdv: Skatt

Kép forrása: www.facebook.com/fefanu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.