Azt hiszem lassan zátonyra fut az egyik legnagyobb közösségi portál és Skatt kapcsolata... A szókimondás, a szabad véleményalkotás mindig is érzékenyen érintette a prüdériával terhelt embereket, és a kirekesztés és a megbélyegzés mindig is az ostobák módszerei közé tartozott. A közösségi portál álláspontját pedig azt hiszem értem; azaz mindent szabad, amíg valakinek nem kezdi el bökni a csőrét és nem jelenti fel a megosztó oldalt, csak balhé ne legyen. (Totya mondta, balhé lesz...)

Ez esetben azt az oldalt, amelyen a 8. sz., kissé hosszúra nyúlt szösszenetem első kézből "beharangozódott" (bocsi), a portál egyszerűen letiltotta. Ami egyébként még nem is lenne olyan eget rengető bünti, viszont az oldal összes adminjának véleménynyilvánítását korlátozta. Ergo, ha nem akarok senkit szarba hozni, akkor most hívom fel a figyelmeteket, hogy VESZÉLYES vagyok. A röhej az egészben az, hogy nem Mária volt a besúgó, hanem valaki más.

Más szempontból viszont a 8. sz. jegyzet sikertörténetté magasztosult... Máriát ugyanis kínosan érintette az ügy, magára vette, és megkeresett!!! Beszélgettünk egy nagyot, és barinők lettünk, bibí! Kiderült, hogy rosszul saccoltam a korát, ő is egy magam korombéli (jusztsemmondommeghányévesekvagyunk) amazon, míg a férje hozzá képest valóban érettnek mondható. Azon zötyögtünk végig, hogy reggel felkelt, jól összeveszett az urával, bement a munkahelyére, ahol nekiesett az egyik kolleganője, majd leült lehiggadni. Elolvasta a blogbejegyzésemet (ejnye...), és egyszerűen felrobbant. (Ez a hülye városi liba, hogy ez mekkora egy naív picsa, hogy ennek fogalma sincs semmiről, miről ugat, amikor azt sem tudja... dödödö.)

Bizisten nem kezdnek neki blogolással vagánykodni, ha előre tudom, hogy ilyen fordulatot vesz az életem. Akart a fene zaftos magánéleti dolgokról értesülni (nekem ott vannak a magaméi), úgyhogy itt és most kijelentem: nem vagyok pszichológus, pláne nem szexuálpszichológus, sem családsegítő, sem mediátor, sem lelki szemetesláda, továbbá nem akarok lenni a megmondóember, a szakértő, a bármi; egyszerűen ki akarom írni magamból a hosszú évek alatt felgyülemlett megéléseimet... Mária, te kivétel vagy, neked ezeket mind szabad.

És egyébként tudjátok min borult ki a bili? A cikkhez pakolt egyik illusztrációs fotón, ami, idézem: "lottyadt seggű öregembereket" ábrázolt meztelenül (!!!). Ááááááááááááááá.....  Hogy én hogy irigyeltem azt az asszonyt ottan. (Jó, kicsit tényleg geil a közeg, de akkor is...)

1) megérte azt a kort, amiben lefotózták,

2) ha nem montázs, akkor elment egy tengerparti fotózásra,

3) egy nagyon szimpatikus öregúr karolja  át  (itt most kacsintok),

4) fikarcnyit sem szégyellte a lottyadt popsiját,

5) ilyet én is akarok majd!

Pont ilyen szégyentelen satrafaként szeretném átlépni a hetvenet, vagy nyolcvanat! Már most elkezdtem szervezni! Először is a lelki felkészülési szak: már most gyakorolgatok, hogy amikor a fiatal, jóképű, jóseggű fotós majd azt mondja: Skatt néni, legyen szíves egy kicsit feljebb emelni a jobb karját, mert a mellei nem szimmetrikusan adták meg magukat a gravitációnak, akkor én arra hogy ne piruljak el!

Megvan, Csajok? Milyen lehet egy ilyen fotózás?! VÁÓÓÓÓÓ. És amikor a dögös nyolcvanas tökmeztelen érett úriember odavillant a szemével, hogy aszondja: "Ráérsz utána, Baby?! Hát most olvadok el... Miközben a tenger felől lágy szellő simogatja a bőrünket, a homok forrósága asszem akkor már nem lesz zavaró... Hmmmmmmm. Hát így.

De a tettek mezején sem vagyok lemaradva. Kinéztem a fotóst is. Nálam jóval fiatalabb a srác, akinek a fenekét nézegetve, szerintem még bírja néhány évig. Zseniálisak a fotói, pláne az aktok. Tegnap a neten felvettem vele a kapcsolatot, elkezdtem udvarolgatni neki, hogy kapcsolatba maradjunk. Mert biztos ami biztos, így talán nem felejtem el a nevét, mire időben odaérünk.

Mondjuk tutira semmit sem bíztam a véletlenre: a netes jelszavaimat összegyűjtöttem egy kis füzetbe, beleírtam a fotográfus nevét, elérhetőségeit, kb. leírtam a dátumot, hogy mikor lesz esedékes a fotózás, és ahhoz mikor kell elkezdeni a szervezést. A füzetborítóra kívülről ráírtam, "TENGERPARTI FOTÓZÁS", dátum, meg hogy "HALÁLOM ESETÉN MEGSEMMISÍTENDŐ!" Ja! És elkülönítettem egy pénzalapot, hogy mindenkit kifizethessek majd.

Üdv: Skatt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.