"A nők addig nem lesznek egyenlők a férfiakkal, amíg nem tudnak az utcán végigsétálni kövéren és kopaszon, azt gondolva, hogy csodálatosak, és mindenki őket kívánja." (Ismeretlen)

Szolgálati közlemény! A mai szexedukációs óra elmarad, és osztályfőnöki óra lesz helyette. A házi feladatokat a jövő alkalomra kérem! Meg kell veletek beszélnem valami fontosat azonnal, de rögtön!

Csak a tisztánlátás kedvéért: az osztályfőnöki óra akkor előzi meg a tanrendben előírtakat, ha a téma valami "hot", azonnali reagálást kívánó cucc. Ami nálam becsípődik, az emancipációs kérdés általában, vagy a nők és gyerekek bántalmazásával kapcsolatos felvetés, és/vagy a nemi úton terjedő betegségek elkerülésének hangsúlyozása, kampányszerűen.

A mai vitatéma (nem kevés feminista áthallással): a szegény férfiak, akiknek a megfelelési kényszer miatt már merevedési zavaraik vannak. Hangosan zokogok...

Hogy érthetőbb legyek: tegnap részt vettem a Sebző vágyak c. könyv bemutatójával egybekötött beszélgetésen: Szily Nóra egy tünemény, Almásy Kitti és Szonday Szandra maguk a megtestesült báj és szakértelem, Soma maradt ugyanaz a harsány tukán, aki volt, Hujber Feri meg "hujberferi", és kész.

Sokan voltunk, pótszékeztünk, nagyokat nevettünk. Könnyed hangulatban, kellemesen telt az este az Alexandra Könyvesház negyedik emeletén. Fantáziák, szerepjátékok, BDSM-kultúra, történelmi kitekintés, a művészetek és az erotika, azaz minden szóba került, ami a magamfajta vénasszonyokat érdekli.

Mígnem elérkeztünk ahhoz a mondathoz, ami miatt félbeszakítottam a tréningeteket: "a nők mára követelőzővé váltak, elvárják a pasijaiktól, hogy álló farokkal kergessék őket a lakásban, amitől is szegény párák megszeppennek, és nem áll fel nekik". Jaj. Jaaaaaajjjj.

Abban hajlandó vagyok egyetérteni bárkivel, hogy mára a nagyanyáink-féle "klasszikus" nő-szerep megváltozóban van (hálistennek). Az utánam jövő generáció hölgy tagjai már meg merik fogalmazni (talán), ha váratlanul szexuális indíttatású igényük keletkezik. De hogy ettől a pasik lefossák a bokájukat, és szó szerint lemerevednek, befeszülnek, ámde merevedésük nem lesz... Elgondolkodtató. Igggazán elgondolkodtató.

Most gondoljatok bele egy kicsit ti is! Adott a férfiember, akit úgy neveltek, hogy ő a világ közepe, a Teremtés Koronája, már-már félisteni szerepkörben tetszeleg. (Még ma is sok helyen, ha "gyerek" születik egy családba, és rákérdezel, hogy fiú-é avagy lány, hülyén néznek rád, hát 'iszen most mondták, hogy gyerek és nem lány. A hülye városi libája...)

A nőket a Jóisten is csak azért teremtette, hogy a hapsik kedvére tegyenek, a házimunka és gyerekprojekt vezénylése mellett. Erre - egy megmagyarázhatatlan evolúciós mozzanat következményeképpen - homokszem kerül a gépezetbe, és a huszadik század egyik legnagyobb felfedezéseként kiderül: hogy hiszen a nők is élvezik. Jééé.

Ezek után a férfiember óhatatlanul is megmérettetik: milyen gondoskodó az ágyban, mennyire jó szerető, ne adj Isten mekkora a farka. Nekünk, csajoknak ez nem újdonság, hiszen évezredek óta versenyben állunk: melyikünk a szebb, a karcsúbb, kinek nagyobb a melle, melyikünk tud jobban szopni.

Bocsesz srácok, de nálunk ez semmiféle kognitív disszonanciát nem okoz, tudjuk kezelni. A komparatív előnyeinket bátran előrántjuk, ha kiélesedik a verseny: a kiváló szopási technika kontra nagy, barna, őzike szemek összecsapásból sejthetjük, ki lesz a befutó. Ennyi. Nincs feszkó, no para, benedvesedünk, ha jó srác, ha meg nem, hát megmondjuk.

Aha! Tehát ez a baj. Az ugyanis sokkal kényelmesebb volt nektek, amíg megjátszottuk a katartikusan bombasztikus, fergetegesen tutkeráj orgazmusainkat. Korábban én is olyan szinten űztem a színészmesterség ezen válfaját, hogy Oscar-gyanús alakításaimmal megóvtam bármelyik partneremet az esetleges kételkedéstől: vajon tényleg ennyire tuti-e a lepedőn... Nem voltak hát merevedési zavarai, és majd hanyatt esett a tudattól, hogy ő a legjobb faszi a világon. 11 percig.

Kedves, és általam különösen kedvelt Férfiismerőseim (és ismeretlen Férfiemberek)! A Jóisten áldjon meg benneteket. Tudjátok milyen szar egy megjátszott orgazmus után kielégítetlenül elaludni? Vagy felöltözni és haza menni? Aztán otthon elintézni a dolgot kétszemközt? Hát akkor inkább hadd legyünk őszinték, és hadd ne sikítozzunk torkunk szakadtából arra koncentrálva, hogy a pasi hangeffektjei alapján jókor, jó időben legyünk az "álcsúcson".

Mert ez fárasztó, hovatovább megalázó, és mert a kiszolgáltatottság-érzésünket növeli. Miért is volt szükség az álorgazmusokra? Hogy megfeleljünk nektek. Pont amiatt a megfelelési kényszer miatt, ami miatt most ti pampogtok.

És kedves Nőtársaim! Gondoljátok végig, hogy érdemes-e tovább játszani... Persze, kényelmesebb, hamarabb szabadulsz, de ha nem vagy őszinte, és a kellő pillanatban nem vezeted a kezét a megfelelő pontra, hát sose mész el.

Szabad egy utolsó kérdést feltennem? Szerintetek a világ össznépességét figyelembe véve hány szopásra jut egy cunnilingus? (A fizetetteket is beleértve.) Konkrét számokat kérek!

Üdv: Skatt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.