Több jó hírem is van! Majdnem minden rajtatok múlik. A kisugárzásotokon, és nem a narancsbőrön. A hozzáállásotokon, és nem a melltartóméreteteken. (Szolgálati közlemény, csak magamnak: a szexuális vágyakozás, és a kívánatosság független a kortól!) Ha a szexre nem úgy gondoltok, mint egy heti kötelező gyors letudnivaló félórára a paplan alatt, már elindult a szexuális metamorfózisotok!

A "majdnem" kitételt azért fenntartom: vannak szituációk, amelyek "megjavítására" nincs lehetőség; vagy irreálisan nagy az áldozat az elvárt eredményhez képest, vagy a rendelkezésre álló eszközök nem kompatibilisek a probléma megoldására. És akkor azt a helyzetet el kell engedni. Nincs tudniillik végtelen időnk, hogy garanciaidőn túl a sufniban próbáljuk helyreállítani a sugármeghajtást a Gulfstream g550-en, hátha sikerül.

A másik jó hír, hogy jogunkban áll tévedni. Csak asszertíven csajok! Nincs az a nő, még ha férfiből van is, aki tévedhetetlen. De minél többet kísérletezünk, annál nagyobb az esély, hogy a megoldókulcs előkerüljön a ládafiából. Ha úgy tekintünk a teremtés koronáira, mint egy kommunikációs berendezésre, amelyen elállítódtak a beállítások, és ezért néha értelmezhetetlen üzeneteket ad le, már közelebb vagyunk a sikerhez. A kriptográfia tipikus női foglalkozás, a dekódoláshoz, pláne a gyári beállítások visszaállításához rengeteg türelem kell. És ha nem sikerül elsőre, hát nagy ügy, majd sikerül legközelebb. Sose tartson vissza senkit a tévedés lehetősége!

Nos, ideje "másképpgondolkoznunk": a szexről, a saját testünkről, a szexuális jogainkról, a saját gyönyörünkről, a pasik hozzáállásáról. Ideje tehát visszakövetelnünk a vágyat! Bátorság, Csajok, menni fog. Ha a szexet elsődlegessé teszed, jobb lesz. Nem kicsit, sokkal. Ha nem hessegeted el a fantáziáidat, ha rendszeresen gondolsz rájuk, ha nem kapod el a tekintetedet egy formásabb férfifenékről, hinni kezdesz a saját egyedi és utolérhetetlen képességeidben. Hiszen mindenki "Szexistennő", csak még nem fedte fel az inkognitóját. És attól a ponttól, hogy őszintén hiszel a képességeidben, érzékibb nő leszel, mint valaha: érdekelt leszel abban, hogy megjavítsd ami benned van és ami a partnereddel történik.

Jó-jó, de hogyan. Na, erre pont ne legyen gondotok. A vén díva azért körmöl, hogy ötleteket adjon, hogy készségeket, kulcsfontosságú módszereket mutasson be, és nem utolsó sorban azért, hogy a saját tévedéseinek történetével átsegítsen benneteket a buktatókon.

Persze, ez nem egy passzív folyamat. Ne úgy képzeld, hogy elhelyezkedsz egy kényelmes karosszékben, Skatt meg csak mondja-mondja, te átveszed a készre csiszolt módszereit, és ta-tamm: megoldottunk mindent. Hát lószart.

Először is rengeteg lesz a házi feladat. Elméleti és gyakorlati egyaránt. Az elméletiekkel nincs baj, fejben lejátszok bármikor bármilyen frenetikus szexpartyt. A gyakorlás, az éles bevetés már húzósabb: kell legalább egy alany. A főszereplő te magad vagy, tehát elsőszámú kísérleti nyúlnak pont jó leszel. A második - esetleges - alany lehet egy partner. Mondjuk a férj, szerető, önzetlen jóbarát, ha már úgyis ott lábatlankodik. De MI VAN A SZINGLIKKEL? Megoldjuk. Létezik cybersex, szexpartnerkereső, klubok. Végső esetben tartunk összejöveteleket, workshopokat. No para. Itt mindenki szexelni fog. Előbb, vagy utóbb.

Most jöhet a fanyalgók kórusa: de hát én szexelek, rendszeresen és minden ok. Hát akkor gratulálok, ha tényleg így gondolod, akkor jobb, ha most leakadsz erről a blogról, mert professzoroknak nem tartunk továbbképzést. Viszont ha csak egy hangyányi kételyed van Őszentségével folytatott nemi életeddel kapcsolatban, még pillants néha be, hátha...

1. lecke - Önismereti modul

Kényelmes testhelyzet, külvilág kizárása, meditatív tudatállapot, miközben választ keresünk arra a kérdésre, hogy aszongya: "Mire indulok be per spéci?" Vizualizáció, pozitív emlékképek felidézése, kedvenc szexuális fantáziám a legapróbb részletekig kidolgozva. Nem elnagyoltan odaképzelünk egy péniszt, oszt le van tudva. Nem. Látjuk a vágyunk célszemélyét (akár nő, akár férfi, akár egyedül van, akár nem), érezzük az illatát, a bőre melegét, még valami zene, vagy egyéb hangok is hallhatók. A sztorit végigjátsszuk, nem esünk ki a szerepünkből. Ha a házi feladat elvégzése közben kikerülhetetlenné válik egy kellemes maszturbáció, hát egye fene. Lényeg, hogy neked jó legyen. És különben is jó, ha már most barátkozol a gondolattal, hogy a maszturbációs gyakorisági görbéd exponenciális emelkedését prognosztizálom.

Mára ennyi, gyerekek. Jó gyakorlást, jó masztizást, és brutális orgazmusokat!

Üdv: Skatt

Akkor most lefektetem a szabályokat. A szabályok nagyon rugalmasak, bármikor megváltoztathatom azokat. De kellenek ahhoz, hogy aki nem ide vágyott, annak ne húzzam az idejét azzal, hogy csak olvas és olvas, abban reménykedve, hogy egyszer csak elér egy olyan részhez, ami őt is érdekli. Aztán mégsem, mert ez a nő csak a szexről beszél, ami amúgy tökérdektelen.

Tehát. A cél: a szexről való nyílt kommunikáció. Nem virágnyelven, nem trágár módon, csak úgy, ahogy az közérthető, ahogy az magukat intelligensnek tartó személyek körében vállalható. Ha a lingam masszázsról van szó, akkor azt nem a himbilimbinek a kiskacsókkal való kényeztetéseként vetem papírra, ugyanakkor kerülni kívánom a kedvenc facebook-os állapot-bejegyzésem szövegéhez közelállókat is. (Hajnali 4 óra, egy kedves hölgy közzétette az idővonalán azt a kedveskedő kérdést, miszerint, idézem "Béla birsz még baszni?")

Mivel nőből vagyok, a végső cél persze nem a szexuális élet minőségének a javítása (az csak szükséges mellékterméke a folyamatnak), sokkal inkább a párkapcsolati problémák rendezése "nemi úton". Fajfenntartás, utódnemzés, annak a lehetőségnek a megteremtése, miszerint a megnemzett utódok biztonságos körülmények között nőhessenek fel. Ne 5 új apuka elfogyasztásával, ne a nagymama állandó piszkerálása közepette, hanem családban.

Most itt azonnal megállunk!!! Még mielőtt rózsaszínű könnycseppek gördülnek le az orcámon. Nem. Nem hiszek az örök szerelemben. A promiszkuitás sokkal közelebb áll hozzám, mint az örök hűség, az "egyetlen férfi ideája". Azokkal már sokkal inkább hajlandó vagyok egyetérteni, hogy léteznek olyan párok, akik nagyon magas nívón élik le egymással az életüket, szeretetben, ingadozó intenzitású szerelemben. És ők nem minden esetben
ugyanazok, akik a halálos ágyukon a párjuk kezét akarják fogni, akik körmük szakadtáig azt bizonygatják, és ezért hajlandók aránytalanul nagy áldozatokra is, hogy nekik sikerülni fog, hogy (látszat) békében és szeretetben öregedjenek meg - együtt.

Mert ez a holtomiglan-holtodiglan neverending sztori néha kizárólag keserves kínok árán, falsul, hamisan és vért pisálva valósítható meg. Amikor már mindenki mindenkinek hazudik, elsősorban ki-ki önmagának. Amikor a karácsony szó hallatán feláll a szőr a hátunkon, a közös családi nagy elutazásoktól kisebb pánikroham vesz rajtunk erőt (mi a tökömet fogok csinálni két teljes hétig a férjemmel/feleségemmel esténként egy légtérben???? Jézusmária, ha rossz idő lesz, felkötöm magam...)

De minden idealista nőtársam számára felcsillantok némi reményt: igen, ismerek olyan idős házaspárt, akik évtizedek óta együtt vannak, és még mindig felizzik a levegő a környezetükben, ha egymás szemébe néznek. Amikor velük vagyok, egyszerűen nem bírom fékezni magam: tetőtől talpig lesárgulok az irigységtől. Már leültetettem, és kínvallatásnak vetettem alá őket, hogy mi a TITOK? Válasz, idézem (elpirulás, szemlesütés): Hát szeretjük egymást. És odanyúl a férje kezéhez, és úgy érinti meg, mintha egy felbecsülhetetlen értékű műtárgyat. És amikor elfordulok, a szemem sarkából még lekövetem, ahogy a férj a felesége hátán végigsimít.

BRÉKING: helyreigazítás. A cél a TITOK megfejtése. Veletek együtt, közösen.

Emberkísérletekkel, ha szükséges.

Tétel: a minőségi szex és a kielégítőnek minősített párkapcsolat között összefüggés van.
(Egyszerűbben: az a párkapcsolat kielégítő, amelyben mindkét fél rendszeresen, egymás által kielégítést nyert. Empirikus megfigyelésem).

Bizonyítás: Na ez vár ránk.

Tipp a kevésbé kísérletező hajlamúaknak, felszólítás: Párkapcsolat! Múúúkooodj!

"Figyelem, figyeelem!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön.
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön. "

Presser Gábor

Évek óta kacérkodom a gondolattal, de mindig elvetettem; valami közbejött. Egy megcsalatás, egy válás, egy új férj, egy gyerek, egy új munka, egy szerető, egy másik gyerek, megint új szerető, öregedés. Mára meg elértem az inflexiós pontot: ki kíváncsi egy erősen középkorú nő megéléseire, tapasztalataira, kudarcaira? Pláne, ki hiszi el, hogy mostanában sikerei is akadnak. Kit érdekelek?

Aztán tegnap - TEGNAP! - leültünk egy ifjú hölggyel beszélgetni egy kávé mellé. Persze, egész más volt a téma, aztán csak oda lyukadtunk ki, ahová mostanában mindig, minden nővel, akit egy hangyányit is beavatok abba, hogy mivel foglalkozom mostanság.

Szinte rendre ugyanazok a kérdések törnek fel, és én becsületesen megpróbálom megválaszolni azokat. Persze beleélem magam a beszélgetőpartnerem helyzetébe, magyarázok, gesztikulálok. Százszázalékosan odafigyelek minden rezdülésére, mert nem mer megkérdezni mindent. Gyakran magam teszem fel helyette a "Kérdést". Néha ott kering a levegőben a ki nem mondott történet, ami annyira személyes, intim és magánjellegű, hogy órákba telik, mire - többszöri nekifutásra - beavat. És nem én vagyok kíváncsi, neki kell elmondania, kibeszélnie; szüksége van egy ismeretlenre, akiben Isten tudja miért, de megbízik, mert érzi, hogy amit neki elmond, azzal nem él majd vissza senki.

És jön a megkönnyebbülés. Egy leheletnyi remény. Néha csak a vigaszág: jól tudjuk mindketten. Mégis nyugvópontra juttatunk egy problémasort. A fásultság és megszokás, átminősítve "elfogadásnak".

És gyakrabban a konkrét felcsillanás:

"- Miért ne? Elég bátor vagyok hozzá, vagy nem?"

"- Naná. Most akarod, vagy nem? Te döntesz. De ha úgy döntöttél, hogy akarod, akkor nem futamodsz meg, igaz? Velem jössz? Végig?"

Nem ígérek semmit. Sem bölcsességet, sem azonnali javulást, hát még megoldást. Minden párkapcsolat más, azt sem tartom kizártnak, hogy ha követsz, még rosszabbra fordul a sorsod, és a csalódások arra sarkallnak, hogy meghozd a "Döntést". De ha úgy érzed, hogy nincs már vesztenivalód, mert szétfeszít a belsőd, hogy nem uralod a megnyilvánulásaidat, hogy tudod pontosan: nem jó ami, ahogy csinálod. Akkor? Velem tartasz? Csak egy rövid szakaszon, de elkísérsz?

Az ifjú hölgy - akivel annyira belelendültünk a beszélgetésbe, hogy hiába próbáltam kontrollálni az idő múlását, még azt sem vettem észre, hogy másfél órával azelőtt megállt az órája - végül azzal a megállapítással állt fel az asztaltól, hogy ezeket a gondolataimat magamnak megtartani a női populáció ellen elkövetetett bűn. Írjam már le az Isten szerelmére! Áááááááááááá. De-de! Le kell írni. Meg kell osztani a többiekkel! Ugyan. Muszáj, nincs annyi időd, hogy egyesével elbeszélgess velünk. Ez igaz. Blog? Miért nem egy blog? Blog? Kézenfekvő, nem? De.