Akkor most lefektetem a szabályokat. A szabályok nagyon rugalmasak, bármikor megváltoztathatom azokat. De kellenek ahhoz, hogy aki nem ide vágyott, annak ne húzzam az idejét azzal, hogy csak olvas és olvas, abban reménykedve, hogy egyszer csak elér egy olyan részhez, ami őt is érdekli. Aztán mégsem, mert ez a nő csak a szexről beszél, ami amúgy tökérdektelen.

Tehát. A cél: a szexről való nyílt kommunikáció. Nem virágnyelven, nem trágár módon, csak úgy, ahogy az közérthető, ahogy az magukat intelligensnek tartó személyek körében vállalható. Ha a lingam masszázsról van szó, akkor azt nem a himbilimbinek a kiskacsókkal való kényeztetéseként vetem papírra, ugyanakkor kerülni kívánom a kedvenc facebook-os állapot-bejegyzésem szövegéhez közelállókat is. (Hajnali 4 óra, egy kedves hölgy közzétette az idővonalán azt a kedveskedő kérdést, miszerint, idézem "Béla birsz még baszni?")

Mivel nőből vagyok, a végső cél persze nem a szexuális élet minőségének a javítása (az csak szükséges mellékterméke a folyamatnak), sokkal inkább a párkapcsolati problémák rendezése "nemi úton". Fajfenntartás, utódnemzés, annak a lehetőségnek a megteremtése, miszerint a megnemzett utódok biztonságos körülmények között nőhessenek fel. Ne 5 új apuka elfogyasztásával, ne a nagymama állandó piszkerálása közepette, hanem családban.

Most itt azonnal megállunk!!! Még mielőtt rózsaszínű könnycseppek gördülnek le az orcámon. Nem. Nem hiszek az örök szerelemben. A promiszkuitás sokkal közelebb áll hozzám, mint az örök hűség, az "egyetlen férfi ideája". Azokkal már sokkal inkább hajlandó vagyok egyetérteni, hogy léteznek olyan párok, akik nagyon magas nívón élik le egymással az életüket, szeretetben, ingadozó intenzitású szerelemben. És ők nem minden esetben
ugyanazok, akik a halálos ágyukon a párjuk kezét akarják fogni, akik körmük szakadtáig azt bizonygatják, és ezért hajlandók aránytalanul nagy áldozatokra is, hogy nekik sikerülni fog, hogy (látszat) békében és szeretetben öregedjenek meg - együtt.

Mert ez a holtomiglan-holtodiglan neverending sztori néha kizárólag keserves kínok árán, falsul, hamisan és vért pisálva valósítható meg. Amikor már mindenki mindenkinek hazudik, elsősorban ki-ki önmagának. Amikor a karácsony szó hallatán feláll a szőr a hátunkon, a közös családi nagy elutazásoktól kisebb pánikroham vesz rajtunk erőt (mi a tökömet fogok csinálni két teljes hétig a férjemmel/feleségemmel esténként egy légtérben???? Jézusmária, ha rossz idő lesz, felkötöm magam...)

De minden idealista nőtársam számára felcsillantok némi reményt: igen, ismerek olyan idős házaspárt, akik évtizedek óta együtt vannak, és még mindig felizzik a levegő a környezetükben, ha egymás szemébe néznek. Amikor velük vagyok, egyszerűen nem bírom fékezni magam: tetőtől talpig lesárgulok az irigységtől. Már leültetettem, és kínvallatásnak vetettem alá őket, hogy mi a TITOK? Válasz, idézem (elpirulás, szemlesütés): Hát szeretjük egymást. És odanyúl a férje kezéhez, és úgy érinti meg, mintha egy felbecsülhetetlen értékű műtárgyat. És amikor elfordulok, a szemem sarkából még lekövetem, ahogy a férj a felesége hátán végigsimít.

BRÉKING: helyreigazítás. A cél a TITOK megfejtése. Veletek együtt, közösen.

Emberkísérletekkel, ha szükséges.

Tétel: a minőségi szex és a kielégítőnek minősített párkapcsolat között összefüggés van.
(Egyszerűbben: az a párkapcsolat kielégítő, amelyben mindkét fél rendszeresen, egymás által kielégítést nyert. Empirikus megfigyelésem).

Bizonyítás: Na ez vár ránk.

Tipp a kevésbé kísérletező hajlamúaknak, felszólítás: Párkapcsolat! Múúúkooodj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.